TERA BOND interjú (2. rész)

-Sokfelé forgattál, de mit láttál a világból?

-Nem sokat, leginkább a forgatási helyszíneket és a szállodákat. Az egy-két szabadnapomon többnyire pihentem. Ezt majd magánúton fogom bepótolni. Voltam azért néhány exkluzív helyen is, például egy japán színházban. Az lenne a jó, ha majd civilként tölthetnék kicsit hosszabb időt bizonyos helyeken, megértve az embereket a mindennapjaikkal. Egy luxus szállóból Dominika közepén ezt nem lehet átélni.

-A forgatásokból mi maradt meg élményként?

-Valenciában, Spanyolországban kaptam egy vándordíjat, amit a munkásságomért adtak.

-Milyen díjakat kaptál, hol őrzöd őket, és mit jelentenek ezek a szakmában?

-Akkor válik valaki pornó sztárra, ha díjai vannak. Rigában megkaptam az Európa legjobb színésznője díjat, Madridban is megkaptam ugyanezt és Valenciában is, és egyszer Magyarországon is voltam az év legjobb színésznője. Ezeket nem a polcomon kitéve tartom, de ha Spanyolországban élnék, akkor büszkébben kitehetném őket. Ott sokkal nyitottabbak az emberek, egy-egy show műsor alatt óriási energiák szabadulnak fel. Nyitottabbak az erotikára.

-Miért nem költöztél ki külföldre, miért mindig innen utaztál?

-Mert magyar vagyok, ide köt a családom, de még nem vetettem el ezt a gondolatot.

-Hogyan bírják a férfiak a munkádat?



-A magánéletemet egyáltalán nem befolyásolták a forgatások. Mióta nem filmezek, csak táncolok, azóta voltak csak kisebb összezördülések. Én mindenkinek, akivel randevúzok, elmondom, hogy ki vagyok, hogy mivel foglalkoztam. Utána a férfi választásán múlik, hogy ezt elfogadja-e?

-Hol ismerkedsz?

-Idő hiányában internetes társkeresőn.

-Kikkel lehet így összejönni?

-Mindenkivel. Már válogatott vízipólóssal is találkoztam.

-Ott mindenki akkorát mond, amekkorát akar.

-Vannak ilyenek is, de ismert emberek is, akiknek hozzám hasonlóan erre van csak idejük.

-Minek alapján választasz?

-Nem mondom, hogy nem befolyásol a külső, de utána elég egy-két mondatot váltani, hogy meg lehessen tudni az illető intelligencia szintjét például a helyesírásából. Utána egyetlen személyes találkozásból el lehet dönteni, hogy van-e értelme a következőnek.

-Mikor van értelme?

-Amikor megvan benne az a meghatározhatatlan plusz érzés, amikor megérzed, hogy erre kell tovább menni.

-Meddig tartanak ezek a kapcsolatok?

-Nálam általában egy évig. Nem tudom, hogy ennél hosszabb ideig meg tudok-e majd állapodni valaki mellett. Lehet, hogy csak ideig-óráig lesznek mellettem emberek. Meg szeretném ismerni magam. Tizenhárom éves korom óta ez visz tovább.

-A filmezést mikor hagytad abba?

-Úgy két évvel ezelőtt.

-Miből lett eleged?

-Nő lettem és szemérmes.

-A filmezés nem hozott kapcsolatokat?

-Az a pornószínész, akivel együtt éltem, az is csak egy évig tartott.




-A filmek után mi jött?

-A tánc, a műsorozás. És most a másik lábon állásként a pub.

-Mi a jó a műsorozásban?

-Hogy végre újra színpadon lehetek. Ez sokkal jobb, mint a kamera előtt lenni.

-Mit látsz a közönségből?

-Nem látom, de érzem. Van, mondjuk öt műsorom, és abból megérzem, hogy akkor éppen melyikre vevők. Azt szeretem, hogy a legelső szám alatt egy ruhadarab sem kerül le rólam, de síri csönd van, majd tapsolnak. Ez szerintem művészet.

-Milyen műsoraid vannak?

-Általában film ötletek alapján dolgozom. Van James Bond műsor, Lara Croft, Kill Bill, vannak kommersz dolgok: tanár néni, nővérke, és olyanok, amiket legénybúcsún be lehet vetni. Most a legújabb műsoromba a nyolcvanas évekbeli Madonna számokat vettem elő. Fújok szappanbuborékot, mert imádom, és van egy misztikus boszorkányos műsorom is.

-Hogyan veszi ezeket a közönség?

-Jól, mert mindig a lelkiállapotomhoz igazítom, és állandóan változok. Sokszor érzem úgy, hogy nem is én választom a zenét, hanem megszáll valami, és az irányít. Sokszor esek extázisba színpadon, és nem emlékszem, hogy mi történt. Nem én táncolok, hanem valaki más rajtam keresztül. Én nem vagyok magamnál, és onnan tudom, hogy valami jó, hogy libabőrös leszek. Ezt a Tanodában is így éltem meg.

-Menyire lehet ebben a szakmában tisztának maradni?

-Soha nem próbáltam drogot, mert nem tudom, hogy micsoda. Ez jellem kérdése. Az alkohollal semmi problémám nincs, mert tudom, miből készül. Ez alól egyedül a pálinka kivétel, de nem tudom miért. Energiaitalt sem fogyasztottam még, azzal szemben is kétségeim vannak.

-A magánéletedben milyen vagy? Dívaként mész ki az utcára?

-Alapvetően konzervatív vagyok. E miatt működnek, vagy nem működnek a párkapcsolataim. Nem értik meg, hogy a magánéletben úgy gondolkodom, hogy a nőnek a konyhában van a helye, és mosson, főzzön, takarítson. Ilyen vagyok.

-Váltottál egy nagyot. Beszálltál egy sörözőbe. Ez egy visszavonulási lehetőség a korábbi életedből?

-Most harmincegy éves vagyok, és harmincöt évesen szeretnék gyereket szülni. Itt az ideje, hogy normális munkával keressem meg a kenyeremet. Nem a táncból akarom eltartani a gyerekem.

-Mit tudsz felmutatni ennyi munka után?

-Ezt a fél sörözőt, és egy lakást. Az autómat eladtam, mert nem tudok a városban vezetni. Gondoltam a jövőmre, de nem mondom, hogy nem élveztem a munkám gyümölcsét. Költöttem hülyeségekre is, de félre is tettem.

-Mi marad meg a pornós múltadból?

-Őszintén? Semmi. Snitt és vége.



T.H.Z. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

TERA BOND interjú (1.rész)

Színésznőnek készült, majd hosszú ideig piros karikás filmekben szerepelt. Díjakat kapott, elvarázsolta a nézőket, majd váltott és áttért a színpadi erotikus műsorokra. Most újra nagy lépésre szánta el magát. A Hegedűs Gyula utcában fele részben beszállt a Yes nevű sörözőbe. Szívből kívánjuk, hogy ebben is ugyanolyan sikeres legyen, amilyen a korábbi munkáiban volt. Ő lehet egy minta arra, hogy értelmesen is ki lehet szállni az erotika világából, ha valaki tudatosan él.



-Hogyan kezdtél pornózni?

-Ezt két diploma előzte meg. Elvégeztem az Óvónőképzőt majd, a Goór Nagy Mária Színitanodát is. Véletlenül jött a dolog. Dolgoztam vándor színtársulatnál és pultoztam is egy diszkóban. Szerettem volna több pénzt keresni. Ahol akkoriban albérletet béreltem, a szomszéd fiúról, aki a szeretőm volt, kiderült, hogy pornózik. Egyszer azzal az ötlettel jött, hogy mi lenne, ha készülne rólam egy izgalmas fotó szett. Elvállaltam.

-Könnyen ment?

-A fotózás kicsit nehezebben, mint később a filmezés. Az utóbbinál nagy előny, hogy nem egyedül vagy a géppel. A fotózásnál egymagad állsz általában egy férfival szemben, ahol erotikusan kell viselkedni. Az egy lelki meztelenség. Nehéz különválasztani a gépet, és a mögötte álló embert. Nekem, mint színésznőnek is nehéz volt ezt eljátszani, milyen lehet ez egy civilnek? A fotós a nőiességedre kíváncsi, míg a filmnél egy sémára épül minden, amiben te szinte egy robot vagy. A pózokat kell megcsinálni, amit a producer vagy a rendező követel. Nincs előjáték, csak az aktus. A magánéletben sokkal nagyobb szerepe van a csábításnak, ott magamból kell adni.

-Mi maradt meg benned a fotózásokról emlékként?




-Soha nem tetszettem magamnak. Mindig azon gondolkodtam, hogy kinek fog ez tetszeni? Már az is furcsa volt, hogy viszont láttam magam, mert a magánéletemben sosem készültek rólam ilyen képek. Kövérnek találtam magam, rossznak a sminket, nem láttam magam kívánatosnak. Nem értettem, hogy mit látnak bennem. Egy teljesen átlagos nő nézett vissza rám. Ez egészen addig így volt, amíg nem találkoztam egy olasz fotóssal, aki olyan szettet készített rólam, aminél elcsodálkoztam, hogy ilyen is tudok lenni? Ő volt az egyetlen a pályafutásom alatt, aki megértette, hogy milyen vagyok. Ő nagyon igényes mindenre. Hetekig épít ki a stúdióban egy hátteret. Beszélget a modelljeivel, és bele lát a lelkükbe. Saját maga készíti a sminket. Ezek glamour vagyis erotikus fotók voltak.



-Követted a rólad készült munkák nyomát?

-Nem igazán, mert a műfaj itthon még nem annyira elfogadott. Négy Oscarom van, amiért máshol a világban tisztelnének. Az a fotó szett volt az első munkám, amit megmutattam a szüleimnek. Addig titkoltam az egész dolgot.

-Hogyan jött a filmezés?

-Sokan mondták, hogy ne aggódjak, az könnyebb. Ahogy mondtam, a szeretőm is pornós volt, és gondoltam, milyen jó lesz, ha együtt fogunk szerepelni és utazgatni a világban. Aztán kipróbáltam és rájöttem, hogy ez csak a felszínt mutatja belőlem, és nem hatol a lelkemig.

-Nem voltál féltékeny a fiúra, hogy mással is lefekszik a forgatásokon?

-Érdekes, hogy nem. Tudtam, hogy milyen a magánéletben, és láttam, hogy milyen a filmeken. Én megláttam azokat a reakcióit, amikor kifelé néz a kamerára, és tulajdonképpen nincs is ott lélekben, csak a teste játszik annyira, amennyire éppen kell. Számomra nevetséges, hogy valaki ezt megnézi, és elhiszi a történetet.

-A filmek közül neked melyik típus tetszik?

-Az erotikus filmek, amikre nem volt igazán lehetőségem. Egy időben gondolkodtam is rajta, hogy át kéne állni rendezőnek Emanuel típusú filmet forgatni. Sajnos nem az a generáció voltam, ami ebbe még beleeshetett volna. Forgattam ugyan nagy kosztümös filmeket is, amiben volt némi előjáték vagy párbeszéd. Akkor hagytam abba, amikor már csak az aktusról szólt minden, és aberációba mentek át a témák, amit nem tudtam elfogadni.

-Mennyire szűrődött át a magánéletedbe a filmezés, tanultál-e valamit szexuális téren?

-Tanultam, de nem pózokat, különleges helyzeteket, hanem csábítani és nőnek lenni. Hogy hogyan tudok dögösen ránézni egy pasira. Ezt nem oktatják. A nők nem tudnak nők lenni. Emlékszem, hogy a Tanodában magas sarkú cipőben kellett próbálni a darabokban, és a lányok nem tudtak benne járni. Hozzászoktak a sportcipőkhöz, a fiús öltözékhez, és ezzel a belsőből is eltűnik a nőiesség, a csábítani tudás.

-A színházi élettel párhuzamosan is filmeztél?

-Nem. Tiszteltem annyira a színpadot, hogy a kettőt nem akartam összekeverni.

-Vissza tudnál még menni abba az irányba?

-Nem tudom. Volt egy hívás, de aztán költségvetési okok miatt az meghiúsult. És sokat felejtettem is.

-Milyen helyekre jutottál el a világban a forgatásokkal?

-Tulajdonképpen az egész világot beutaztam. Jártam Dominikán, Japánban, Olaszországban, Németországban, Ausztriában, a Bali szigeteken Indonéziában, Spanyolországban és az Egyesült Államokban Los Angelesben, Hollywoodban, New Yorkban.

-Milyen nemzetiségű színészekkel dolgoztál?

-Magyarokkal a világ számos helyén, és olaszokkal, mert ezeknek a filmeknek a jelentős részében olaszok a rendezők, de az USA-ban amerikaiakkal is. Tulajdonképpen ez egy szűk csoport. Azt hiszik az emberek, hogy a pályafutásom alatt rengeteg férfi nemi szervvel találkoztam, de ez nem igaz. A felső kategóriába csak kevés fiú fér be.

-Japán szereplővel nem forgattál?

-De igen. Rólam lehet tudni, hogy nem vagyok berendezkedve a nagy méretek befogadására, a 15-16 centis kényelmes, a nagyobb már fáj, de akkor igazán nem éreztem semmit.

-Miért a nagy farkú férfiakat szerepeltetik a filmekben, ami sok hétköznapi férfiban kisebbségi érzést alakít ki.

-Ezt én sem értem. Ez olyan lehet, mint ahogy a modelleknél a kifutóra csont vékony, abnormális lányokat alkalmaznak. Hozzám a jó home videók állnak közelebb, amik a magánélet színesítésében adhatnak ötleteket. Én nem várnék abnormális méreteket férfiban és nőben, teljesen elvadult helyszíneken és helyzetekben. Ezeknek a filmeknek szexuális útmutatóknak kéne inkább lenniük.

-Milyen nőtípus szerinted az ideális?

-A gésák példák lehetnének. Megtanulták, hogy milyennek kell lenni egy nőnek: táncoljon, legyen szépérzéke, mutasson jól, legyen gyönyörű a hangja, legyen finom és illatos.

(Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

GINA GALLARDO interjú (2.rész)

-A jelentkezők közül választasz, vagy kiszúrsz magadnak valakit a saját elhatározásod szerint?

-Általában az utóbbi. A pasik térde remeg, még a legbátrabbaknak is, akiknek eleinte nagy a szája.

-Tudod őket kezelni?

-Igen. Igyekszem szép szóval, de volt már, hogy elcsattant egy füles, ha valaki erőszakosba ment át. Ez nyugtató hatású.

-Lányt miért viszel fel?

-Hogy provokáljam a közönséget, de ha érzem a lányon, hogy nem akar feljönni, akkor nem erőltetem. Ha viszont valaki már feljött, az bulisra fogja a figurát és élvezi is, ha van benne egy kis leszbikus hajlam. Elég sok ilyen van.

-Ők nyúlkálhatnak?

-Bizonyos határokon belül igen.



-Azt mondják a szexológusok, hogy divat a party-leszbiség, ami mögött nincs erős érzelmi háttér. Ezt tapasztalod te is?

-Igen. Én is látom, hogy tizenhat-tizenhét éves lányok csókolóznak a diszkóban. Én ezt nem helyeslem. Volt ilyen korszakom nekem is, de nem jött be.

-Hol jobb a közönség itthon vagy külföldön?

-Mindenhol sikerünk van, de az itthoni vidéki műsorokat szeretem a legjobban. Sokkal jobban mernek tapsolni, mert ott inkább számít kuriózumnak, mint pesten, ahol szinte megszokott dolog már, és ott odajönnek aláírásokat is kérni.

-Miért kér valaki aláírást egy sztriptíz után?

-Ezt én sem értem, de szívesen adok, és jól esik.

-Milyen műsoraid vannak?

-Sztriptíz, leszbi, és különféle kosztümösek: ördög, angyal, nővérke, rendőr, rab, tengerész, charleston ruhás század eleji.

-Készülsz ezekre, vagy improvizálsz?

-Legénybúcsún vagy diszkóban improvizálok, de nagy színpadi műsornál felépítünk egy koreográfiát.

-Hogyan választasz állandó fellépő társat magad mellé?

-Emberileg passzolnunk kell, legyen igényes önmagára, és persze mutatós és ügyes is.

-Mi az, amit még megcsinálsz egy ilyen műsorban?

-Franciázni még lehet, de ujjazni nem. Ez egy kialakult szokás, amiben az utóbbit már pornónak tartjuk.

-Vannak olyan fellépéseid, amiket különlegesnek tartasz?

-Összehozott a sors olyan menő üzletemberekkel, akikkel a hétköznapi életben amúgy nem találkozhatnék, de elmentünk hozzájuk műsorozni.

-Nem szeretnének mást is?

-Nem csak üzletemberek próbálkoznak be mással „húsosabb” pénzekért, de én mindig elmondom, hogy nekem elég az, amit a fellépésemért kapok. Máshoz, hívjanak prostit. Ezektől néha ki is borulok, mert tízből nyolc megrendelő megkérdezi, hogy milyen lehetőségei lehetnének még. Szomorú, hogy a táncos lányokat összekeverik a másik szakmával. Én még nem tévedtem el.

-Sokan beléd szeretnek?

-Előfordult.

-Mennyi ideig fogsz még táncolni?

-Szeretnék még tíz évig. Járok edzeni, vigyázok a külsőmre, és délutánonként alszom három-négy órát, hogy az éjszakázás ráncai kisimuljanak. Nekem az életem a színpad, és ha ez nem lesz, akkor lelki gondjaim lesznek.

-Merre lehet tovább lépni?

-A táncos múltam miatt talán szervezéssel kéne majd foglalkoznom. Ápolónői végzettségem van, de úgy nem szeretnék elhelyezkedni.

-Van olyan, akire hallgatnál, hogyha őszintén azt mondaná, hogy nem vagy már elég jó a színpadon, inkább hagyd abba, hogy ne válj nevetségessé?

-A párom biztosan ilyen, és van egy-két barátom még, akire hallgatnék.

-Ez a munka biztosan megalapozta a jövődet?

-Igen. Volt olyan korszakom, amikor könnyelmű voltam, de ma ezen már túl vagyok.

-Mit szól a környezeted a munkádhoz?

-A párom elfogadta, mert így ismert meg, de nem jár el a fellépéseimre. Neki rosszul esik, hogy annyian néznek. Én sem biztos, hogy örülnék, ha chippendale fiú lenne, és legeltetnék rajta a lányok a szemüket. A barátaim büszkék rám, a szüleim pedig első pillanattól elfogadták, mert látták, hogy okosan csinálom. A fellépésekre a papám szokott elvinni.

-Elfogadnád, ha a lányod is ezt a pályát választaná?

-Nem. Szeretném, ha főiskolára, egyetemre járna, mert nem ez a természetes állapot, ha egy nő ezzel foglalkozzon.

-Mégis csinálod!

-Mert szeretem. A gyerekem viszont inkább az agyával keresse a pénzt és ne a testével. Túl sokan ítélik el még ma is ezt a szakmát, és nem szeretném őt kitenni ennek.

-Szerinted, ha nagy lesz, mit fog mondani, a mamája munkájáról?

-Ha szeretetben nevelem, már pedig ez így van, akkor nem fogja érdekelni. Ha az osztálytársai megszólnák miatta, akkor inkább abbahagynám, hogy neki ne legyen kellemetlensége miattam.

-Akik a fellépéseidről, a munkáidról többet szeretnének tudni, hol keressenek?

-A www.ginagallardo.hu honlapomon kapcsolatba tudnak velem lépni, üzenhetnek, írhatnak, válaszolok is, és sok egyéb érdekességgel is találkozhatnak.
(T.H.Z.)

(Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

GINA GALLARDO interjú (1.rész)

Gina az Erotika Kiállítás visszatérő vendége. A 2009-es Erotika kiállításon is megcsodálhattuk ízléses, de nagyon is erotikus műsorát. Ebből az interjúból az is kiderül, hogyan lett a sportolóból sztriptíztáncos, és mit gondol Gina a családról, a táncról és a leszbiségről…



-Hogyan indult a karriered?

-Tizennégy évesen elmentem bulizni valahova Csepelen, és ott meglátott egy táncos szervező. Felfigyelt a mozgásomra, és megkérdezte, nem lenne-e kedvem ezzel komolyabban is foglalkozni. Mondtam, hogy miért ne, és elkezdtem a diszkó táncot. Táncos ruhában voltam, nem lengén öltözve, ezért nem volt belőle gond. Tizennyolc évesen csináltam először topless táncot, vagyis megmutattam a cicimet, és húsz évesen elkezdtem a sztriptízt, majd a leszbi és a vibrátos show-t. Itt meg is húztam a vonalat, aminél tovább nem szeretnék menni. Azóta ezzel foglalkozom, ez a munkám.

-Mit láttál ebben a dologban tizennégy évesen? Ez jó zsebpénz kiegészítő volt?

-Nem a pénz miatt kezdtem. Lejártam erre a helyre és néztem a táncos lányokat, és nagyon irigyeltem, hogy mindenki nézi őket. Szerettem volna a helyükben lenni, és az álom valóra vált.

-Jó az, ha néznek?

-Én szeretem, de csak a munkámban. A hétköznapi életemben nem jó, ha utánam fordulnak és beszólnak a pasik. A színpad, az más.

-Hogyan lehet ezt megmagyarázni?

-Akár lelki, akár fizikai bajom, van, ha fellépek a színpadra, minden elmúlik, és boldognak érzem magam. Ha levetkőzöm és ezer ember néz, az nagyobb élményt jelent, mintha a párom előtt tenném ugyanezt. Sőt, a magánéletemben sokkal szemérmesebb vagyok.

-A rivalda miatt ilyenkor nem látod az arcokat, és ez oldja a gátlásaidat?

-Ellenkezőleg, igyekszem a fények mögött keresni arcokat, a reakciókat. És a tizenkét év alatt csak pozitív visszajelzéseket kaptam.

-Milyen volt az első meztelentáncos alkalom?



-Ugyanolyan, mintha most tenném. Nem voltam lámpalázas, ha arra gondolsz. Akkor sem és azóta sem élek ajzó szerekkel: alkohollal, droggal. Munkát csak tiszta fejjel csinálok. A színpadhoz, a közönséghez hozzá voltam szokva, mert kilenc évig balettoztam, ritmikus sportgimnasztikával foglalkoztam és országos bajnok is voltam. Az alakomat és a mozgáskultúrámat is ennek köszönhetem, és azt is, hogy szülés után sem változott a testem.

-Milyen áldozatot kellett hoznod, hogy jó legyél balett táncosként és élsportolóként?

-Kilenc évig csak az iskoláról és a sportról szólt az életem, gyerekkorom nem igazán volt.

-A gyerekszülésnél nem éreztél kockázatot, hogy mi lesz, ha nem nyered vissza a korábbi alakod?

-Féltem, de a terhesség hetedik hónapjáig kondi terembe jártam, nem súlyzózni, de fizikailag karban tartani magam.

-Könnyen bevállaltad a gyereket?

-Igen, mert tizenöt éves korom óta mondta a nőgyógyászom, hogy nehezen fogok teherbe esni. És amikor megtört a jég, ez boldogságot hozott.

-Térjünk vissza a műsoraidhoz! Miért a vibrátoros műsoroknál állítottad fel a határt?

-Pornózni nem akartam soha. Nekem ne fizessenek azért, hogy kamerák előtt egy pasival vagy nővel, akár többel is szexuális kapcsolatot létesítsek. Ez nem az én világom.

-Mennyivel más ez a színpadon ezer ember előtt a vibrátorral vagy egy lánnyal, mint a kamera előtt?

-A vibrátor nem a szívem csücske, inkább sztriptízt vagy leszbi show-t vállalok, és a leszbi szerintem nem pornó. Az nem megcsalás. A közönség pedig egészen más, mint négy ember a kamera másik oldalán. A kamera szemérmetlenül közel merészkedik. Az Erotika Kiállítás nagyszínpada normális zenével és szép fényekkel egészen más világ.

-Merre jársz fellépni?

-Budapestem kívül vidékre és külföldre is, Szlovákiába, Romániába, Szerbiába hívnak minket főleg diszkókba.

-Mi a különleges a műsorodban?

-Adott ugyan az aznapra kitalált program, de a közönségen látom, hogy mit kell mellé rögtönöznöm. Ha kell humorosabb irányba, ha kell, keményebb felé megyek.

-Szeretsz felhívni magad mellé a közönségből közreműködőt?

-Minden műsoromhoz hívok valakit.

-Minek alapján választasz?

-Diszkóban próbálok olyat keresni, aki még nem ivott, akit lehet kezelni. Futottam már bele felbátorodott tapizóba, vagy olyanba, aki minden áron alám akart nyúlni, és nem követte az utasításaimat. Gyakran szeretek nőt felvinni a színpadra.

(Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

AMANDA interjú (2.rész)

-Hány filmben forgattál eddig?

-Európában hatvan körül, Amerikában a két hónap alatt, szinte minden nap egyben. Ez több, mint száz film.

-És hány fiú?

-Amerikában majdnem minden jelenetem más fiúval volt, itthon összesen hattal.

-És lánnyal?

-Mivel csinálok fiús jeleneteket, ezért kevés lány szettre hívnak. Sokkal több lány van, aki csak lányt vállal.

-Kivel jobb dolgozni fiúval, vagy lánnyal?

-Én jobban vonzódom a lányokhoz, ezért velük jobb lenne, de ha érzem a másikon, hogy nem vonzódik a saját neméhez, az borzasztó. Amikor azt kéri a forgatás előtt, hogy próbáljunk meg nem nyalni, azzal mit lehet kezdeni? Nincs kedvem még ahhoz se, hogy felizgassam. Olyankor önző vagyok, arra koncentrálok, amit szeretek: a punciját, odahúzom és a jelenet úgyis jó lesz. Engem izgat, hogy nyalhatok.

-Volt olyan filmed, amiben több pasival voltál. Az milyen volt?

-Eggyel szexeltem, de a jelenetben még hatan vagy heten rám élveztek.

-Ez milyen érzés volt?

-Én nem tartok a szexben ilyen dolgokat megalázónak. Szeretem, ha durván bánnak velem és szeretem az érzéki szexet is. Ez testi öröm és nem személyiség függő. Hat pasi volt rám izgulva és tetszettem nekik. Ez jó élmény.

-Forgattál már több fiúval is egyszerre valós behatolással?

-Igen. A legtöbb három volt. Az viszont nehéz volt. Három fiúra koncentrálni lehetetlen úgy, hogy pörgős legyen a jelenet. Nem tudtam letámaszkodni, nem találtam a ritmust.

-Hol van a határa a bevállalásaidnak?

-Ez partner függő, ami az illetővel gusztusos. Lehet kötözős, vagy anál is. A pisit még izgatónak találom, ha lány csinálja, de a kaki szex undorító. Viszont feketékkel nem dolgozom. Nem vonzódom hozzájuk, nem szeretem a testük közelségét.

-Ha tükörbe nézel, mivel vagy elégedett?

-Nem tartom magam csúnyának, de vannak nálam a filmekben szebbek is. Én a személyiségemet szeretem.



-Mit tudsz jobban a filmben, mint mások?

-Szerintem semmit. Én úgy csinálok mindent, ahogy nekem jól esik.

-A filmnél a fiúk elélvezése a cél. „Kínlódnak” veled, vagy éppenséggel túl hamar a csúcson vannak?

-Inkább az utóbbi.

-Van elég munkád?

-Nincs okom panaszra. Sokat forgatok, sokat járok műsorozni. Hívnak sok olyan jelenethez, amiben beszélni kell a lányokkal.

-Mi fizet jobban, a lányos vagy a fiús film?

-A fiús. Lány-lány jelenetet sokkal többen vállalnak.

-A kiállításokon ott vagy a standon, gyakran kis műsort is csinálsz, és rengetegen minél közelebbről akar belefotózni a puncidba. Ez nem idegesít?

-Ezen én szórakozom. Jókat nevetek rajtuk és gyakran sajnálom is őket.

-Mit fogsz csinálni, ha vége a pornózásnak?

-Elmegyek egy szigetre, kifekszem a tengerpartra, kibérelek két fiút, hogy legyezzenek. Komolyabbra fordítva a szót, szeretnék egy búváriskolát nyitni, vagy egy airsoft pályát bérelni.

-A munkádból félre lehet ennyit rakni, hogy ezeket az álmaidat megvalósíthasd?

-Igen. Azt hiszem, okosan élek.



/Fotók, interjú: T.H.Z. / (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)